Aktuális kiadvány | Current issues


TARTALOM - CONTENTS

A magyar kultúra napja… 2
Kölcsey Ferenc: Himnusz 3
Ferenc Kölcsey: National Anthems (transl. Frank Veszely) 4
Kányádi Sándor: Csikorgó, a fagykirály 5
Weöres Sándor: Újévi köszöntő (vers) 5
Albert Ernő: 250 éve: Madéfalvi veszedelem 6
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem (regényrészlet) 9
The Massacre at Madéfalva 11
Nagy magyar télben picike tüzek… 12
Szakály Sándor: Don-kanyar… 14
The Don River, Operation Saturn, and Disaster 16
Villányi László: A kertben 17
József Attila: Ringató 17
Dobos Marianne: Lélekben és igazságban 18
Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulója 19
Bartis Ferenc: Márton Áron századik születésévében 21
Wass Albert: Mese az erdőről 23
Döbrentei Kornél: Fohász 24
Gárdonyi Géza: A cinege 25
„a koldus magyar irodalom, létezésünk lényege…” 26
Serfőző Simon: Csak ami érték 27
Bozók Ferenc: Kagyló, Sírvers, Vércseppek, Naphimnusz 28
Iancu Laura: Tavaszodik, Mise (versek) 28
Véghelyi Balázs: Értünk szól a harang (vers) 29
Marczinka Csaba: Öreg béka ősszel (vers) 29
Novák Valentin: Vidd át! (vers) 30
Zalán Tibor: Bocsánat-vers (vers) 30
Kóka Rozália gyűjtése: Mátyás király okos felesége (mese) 31


TIZENHAT ÉVES A KALEJDOSZKÓP

Nagy magyar télben picike tüzek…

Szikrák, mécsek, lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Soh'se volt ily szükség a lángotokra! (Reményik Sándor:Nagy magyar télben)


2014. január 12-én a torontói Szent Erzsébet templom halljában műsoros jótékonysági ebéddel ünnepelte a Kalejdoszkóp – Kaleidoscope c. kulturális folyóirat megjelenésének a 16. évfordulóját. A karácsony előtti jégvihar okozta megrázkódtatásból felocsúdva, nagyon sokan jóleső érzéssel jöttek el a rendezvényre, hogy a magyar kultúra és anyanyelvünk gazdagságának átadva magunkat, együtt érezzük Isten jelenlévő szeretetét és gondoskodását.

Az egybegyűlteket Ft. Rigó Jenő plébános köszöntötte, kiemelve a lap szerepét, amelyet a magyar nyelv megőrzésében immár több mint másfél évtizede betölt. A program elején Telch György a Don-kanyarban elesett magyar hősökre emlékezett, röviden összefoglalva a történelemnek ezt a gyászos eseményét, amely 1943 januárjában több mint százezer magyar honvéd életét követelte. „Túléltük a Jégvihart és a borzasztó hideget karácsonykor, és most összejöhettünk, hogy a jó melegben ünnepeljünk és emlékezzünk, kezdte Telch György. “Ma, január 12-én van 71. évfordulója az 1943-as don-kanyari (voronyezsi) áttörésnek. A 2. magyar hadsereget 1942 júliusában küldték ki az orosz frontra, ahol az erőihez túlméretezett, 200 km-es frontszakaszt kellett megvédenie. Ha felsorakoztak volna az orosz hordákkal szemben, katonánként 1.20 m távolságra álltak volna egymástól - nyári ruhában, rossz, öreg fegyverzettel, téli utánpótlás, lőszer és élelem nélkül. 1943. január 12-én megindult a feltartóztathatatlan orosz támadás. A kis számú magyar páncélosok, sőt még a német Panzer IV-esek sem bírtak ellenállni az orosz T-34-es tankoknak. Mint tudjuk, akkorra már rég megindult az amerikai katonai segély a murmanszki konvojokkal, tehát az oroszok nagyon jól felszerelve harcoltak. Veress Lajos vezérezredes egy jeletésében azt írta: “Egy órán belül nem élt egy századparancsnok sem, elesett a szakaszparancsnokok 70 százaléka is..., hiába vártuk és kértük a német páncélosok segítségét... az ő támadásuk teljesen összeomlott.” A többit sajnos tudjuk... Visszavonulás, megfagyott holttestek, beteg, legyengült, vánszorgó katonák és megszámolhatatlan tömegű hadifogoly, akik soha sem tértek haza.

Emlékezzünk most arra a hozzávetőlegesen 168,000 magyar katonára és munkaszolgálatosra, akik a 2. Hadseregben a Don-Kanyarnál harcoltak, és akik közül nagyon sok nem tért vissza, közöttük édesapám és nagybátyám sem. “MEGCSELEKEDTÉK, AMIT MEGKÖVETELT A HAZA!” Ma itt köztünk is vannak túlélői az orosz pokolnak, így Hertelendy József, Reviczky Pál és Walder György, akiket mélyen tisztelünk és szeretünk.” Miután Gáspár Gyula felolvasta Antóni Sándor A Don-kanyarnál c. versét, a jelenlévők egy percnyi néma főhajtással adóztak a mártírok emlékének.

„Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék, Ifjú életüket derékba törték. Hajtsunk fejet némán és gondoljunk rájuk, Egy percnyi csendet mit emlékükre szánunk. Nincs bosszúvágyunk, azt szívünk nem akarja, Légy örökké gyászunk árvák Don-kanyarja.” (Antóni Sándor: A Don-kanyarnál)

Dancs Rózsa főszerkesztő visszaemlékezett a folyóirat indulására, amely abból a célkitűzésből született meg, hogy a világ egyik legműveltebb nemzetének tartott magyarság diaszpórában élő tagjaiban is fenntartsa a szebbre-jobbra törekvés vágyát, hogy anyanyelvünket őrizve, ápolva kulturális, szellemi hidat építsen ki a kárpát-medencei szülőföld és az Újvilág között. 1998 januárjában a legelső szám elolvasása után Dr. Dreisziger Nándor professzor gratulált a főszerkesztőnek, mondván, hogy Pulitzer óta nem jelent meg hasonló színvonalú kiadvány Észak-Amerikában, érdemes tehát folytatni (megjegyzendő. hogy az évfordulós ebéden jelen volt a Soltész-házaspár is, akik annak idején a legelsők között vehették kézbe az új kiadványt.) Azóta „kamaszkorba” lépett a Kalejdoszkóp, egyre több olvasónak szerezve örömet, szórakozást. Mind tartalmilag, mind külalakjában megizmosodott, miközben több irodalmi díjjal is kitüntették. Ezek közül kiemelkedő a Szervátiusz Jenő- és az Árpád Akadémia aranyérme, valamint a Rákóczi Alapítvány elismerő kitüntetése.

Dr. Flender Gyöngyi elolvasta Orbán Viktor miniszterelnök levelét, amelyben az elmúlt évben a 15. évfolyamát megélt lapot üdvözölte: „Az egységes magyar nemzetet a szeretet, a ragaszkodás, a hűség, az összetartozás egymásba kapaszkodó kis körei ölelik egybe. Ahogy Szent Pál fogalmazott: „tagjai vagyunk egymásnak.” Elfogadjuk, hogy ebből a megannyi kis körből álló idegenek csoportját összeköti a közös múlt, a kölcsönös segítségadás hálója, és összeköti egy nagy, közös, távoli cél, amely hosszú távon, még nemzedékek elmúltával is, mindannyiunk előnyére szolgál… A világmagyarság ma újra talpra állt. Nem csupán az ellene összeesküvőket győzte le, és vált függőből szabad, gyarapodó nemzetté, hanem elsősorban saját gyengeségén, kishitűségén, kétségein kerekedett felül… Az Önök lapja immár tizenöt esztendeje szolgálja a világmagyarságot, öregbíti a magyarság tekintélyét, viszi hírét a magyar szellemnek. Engedjék meg, hogy boldog ünneplést, emlékezést és jövőbe tekintést kívánjak Önöknek…, erőt és kitartást a következő sokszor tizenöt évhez, ami Önök előtt áll. Isten éltesse Önöket!” – üzente a magyar miniszterelnök.

Az ünnepi műsor keretében Bede Fazekas Zsolt, Király Ilona, Nagy Rita és Dancs Rózsa verseket, elbeszéléseket olvasott fel, Zonai Attila énekszámokkal szórakoztatta a közönséget. Az összejövetel végén tombolán kisorsolták Horthy Nándor olajfestményét, Kralovánszky Balázs művészfotóját, pezsgőt, tortát (dr. Flender Gyöngyi adományait), valamint a Mézes Mackó ajándékcsomagjait. Ezúttal is köszönjük támogatóink nagylelkű adományait. (Telch R.)